Fáradt voltam és nem volt bennem kellő dinamika a gyerekek iránt, de ezen dolgom, illetve Ágival dolgozni fogunk, mivel az első kritikát megkaptuk a gyerekektől, hogy mi miért nem futunk a frizbi után? Hát, ha tudnák, hogy minket mennyire nem hoz lázba egy frízbi.
Mindig izgalmas menni, mert sosem lehet tudni mi vár ránk odabent. Annyira változó a gyerekösszetétel is, ugyanakkor magam is meglepődtem azon, mennyi gyermeket kötünk le közvetlenül/közvetve, és azon is, mennyire érdekli őket Isten igéje. Tényleg nagyszerű bár van egy olyan gyanúm, azért is alakult ez így, mert azt mondtuk nekik, hogy csak az kap csokit, aki jól viselkedik majd a történet alatt. Amúgy nagyon jó volt ez a része, mert beszélgettünk a gyerekkel Istenről, ők kérdeztek, mi pedig válaszoltunk nekik. Persze voltak, akik kinevették az éneket, amit hoztunk nekik, akik fújoztak a történetre. Ezek valahol zavaróak, de nem figyelhetünk ezekre.
Vannak izgalmas kérdések. Van egy lány (Erikának hívják) aki annyira bújós és szeretet hiányos, hogy az már durva. Lényegében úgy akar belénk vagy bárkibe bújni, hogy egyszerűen kielégíthetetlen ezen vágya. Annyira furcsa, hogy vannak, akik viszont egyáltalában nem ilyenek, sőt távolság tartóak. Hát nehéz, hogy most kivel mit engedhetünk meg?
Na, itt van a csoki kérdés is. Valamit ki kellene találni, mivel az a gyanúm, hogy azért kotorásztak a táskánkban és próbálták eltulajdonítani azt, mert csokit kerestek, mi viszont csak a legvégén adtunk nekik. Tényleg nem jó, hogy egyik kezünkkel végig a táskánkat kellett fogni.
Másik nehéz ügy pont a létszám összevisszaság. Nem volt elég a csoki, amit hoztam és máig nem tudom, hogy Áginál hogy volt, de kis híján baj lett ebből.
Hát, hogy a háttérről is írjak valamit. Nagyon jól működünk együtt Ágival és Isten nagyszerűen adja meg az egyetértést is köztünk. Az is igaz, hogy ez pont annak a szigornak köszönhető, ami Dávid szerint irreális feltételeket támaszt azok elé, akik jönnének. Ez így is van, de nem cél, hogy többen legyünk, mivel a magasabb létszám során nehezebb átbeszélni a kérdéseket, nehezebb összehozni a csapatot stb ez pedig éppen az alapja annak az együtt működésnek, ami köztünk van. Mi elvárjuk azt, hogy csak az jöjjön hozzánk azzal, hogy jönne, akit konkrétan az Isten hív el erre a szolgálatra. Azért gondoljuk így, mert, ahogy bennünk is meg van az emberi odaszánás ugyan, de tapasztaltuk, hogy hányszor kiléptünk volna, ha nem Isten hívott volna minket erre, úgy mindenki más is visszaléphet, és ezt szeretnénk elkerülni. De fontos, hogy mindenki minden alkalommal ott legyen enélkül nem tudna jól működni a szolgálat
Szóval nagyon jó, hogy mi úgy szolgálunk, hogy mindig imaközösséggel kezdjük egy parkban. Rendszeresen tartunk megbeszélést is, ahol szintén imádkozunk, továbbá készülnünk kell számos dologgal rendszeresen pl. alkalom kézműves, csoki stb. Ez így szolgálatként elég intenzív, de annyira jó is egyben, hiszen nagyszerű a légkőrünk. Hát igen, várni kellett ugyan vagy félévet, de mégis nagyszerű azt látni, hogy mindezen mennyire az Isten áldása van! :-)
