A héten megértettem azt, hogy mennyire indulatos vagyok és hírtelen, hogy mennyi galiba van abból, hogy mindent jobban tudok és ez magabiztosság nem jó.  De tudjátok milyen nehéz másként! Nem igazán szeretek másokra hallgatni csak Istenre és ebben a világban igencsak észnél kell lenni. :-)

Megértettem, hogy mennyire fontosak a barátok számomra és mennyire sokat jelent az, hogy mindenütt ott vannak. Szóval valahol nagyon szerencsés vagyok, mert jó néhány ember van, akit bármikor felhívhatok és ez Isten ajándéka. Olyan jó volt átélnem azt, hogy vannak, akik meghallgatnak. :-)

És képzeljétek el a Sámuelek is olvassák a blogot! :-)