Emiatt aggódom, mert környezetemben nagyon sok hívőt fertőzött már meg és nehezen találom az ellenszerét! Nem tudom, hogy van-e? Az baj, hogy betegség fő tünete, hogy megbénítja azt, aki elkapja és ezért nekem/nekünk kellene sokakon segítenem/tünk!
A betegségben az legszörnyűbb, hogy nehezen felismerhető a kezdeti stádiumban és sokan csak akkor ismerik fel, mikor igazán beteggé váltak. Ahogyan a rák esetében kezdeti stádiumban könnyű lenne gyógyítani, de a betegség előrehaladtával egyre nehezebben gyógyítható.
Ahogyan sok más betegséget az Isten igéjével lehetne gyógyítani csak az baj, hogy betegség erősödősével immunissá teszi a szervezet az igével szemben.
Az baj, hogy mi hívők úgy akarjuk leélni az életünket, hogy közben tudomást sem veszünk Isten legnagyobb ajándékáról, ami által utat engedünk a korságnak.
Minap a következő mondatot olvastam a Bibliában: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek, hogy menj innen oda! –odamenne és semmi sem volna nektek lehetetlen.” Máté 17;20
Nem tudom miért nem hiszünk, de kicsit aggódom. Mustármagnyi hittel hegyeket lehetne megmozdítani! Mi pedig itt ülünk a négy fal között és egyre csak azt mondogatjuk, hogy lehetetlen. Lehetetlen mondjuk gondolván minden apró dologra, ami éppen nincs a szemünk előtt!
Hogyan lehet, hogy nem hiszünk Isten erejében? Hogy lehet, hogy imádságainkban a következő mondatig jutunk csupán: kérlek, Uram segíts meg a holnapi zh-n? Nem értem azt, hogy rajtam kívül senki nem szeretné ezt a hatalmas erőt használni, hogy senkit nem érdekel az, hogy olyan dolog van kezünkben, ami senki másnak nincs!
Nem értem miért érjük be kevesebbel! Hiszem azt, hogy azért kaptuk Isten erejét, hogy használjuk. Használjuk mindenhol, ahol megjelenünk. Oly sokszor hallok lemondó szavakat a hívőktől nyilatkozva minden helyzetről, ahol hitre van szükség?
Higgyük már el azt, hogy bármi lehetséges. Hogy Istennek semmi sem lehetetlen! Mindenkinek, aki benne bízik, odaadja azt a kulcsot.
Én ezért a kulcsért imádkozom! J
