Miért gondoljuk azt, hogy az Istennek az a dolga, hogy teljesítse a kéréseinket? Tehát az Isten szuverén lény, aki nem a bő szavúságunkért hallgat meg. addig, amíg csupán arról szól a hitéletünk, hogy mire van szükségünk, addig igen szegény életünk van. Addig az igazi megoldás el fog maradni, mivel csak a nehézségekre nézünk.

Nem lehet, hogy a kulcsa mindennek a hála. Azt a keveset észre venni, amit Isten adott, mert úgy mondja az ige, hogy „kevésen hű voltál sokat bízok rád ezután.” De milyen sáfár az olyan, aki, amit kap Urától elássa? Semmi hála, semmi köszönöm, mondván mit tudok kezdeni én azzal a kevéssel, mert ugye az emberi nagyra vágyás mindent kíván és semmi nem elég neki!

Addig, amíg nem tanulunk meg tisztán és őszintén hálát adni addig ne várjunk semmi változást az életünkben. Addig ne várjuk, hogy rendeződni fog az életünkben bármi. A hit nem a követelőzésről szól, hanem az Istenbe vetet feltétel nélküli bizalomról. Ennek pedig alapja a hála és Isten dicsőítése, hogy ő mindig a legjobbat adja nekünk.  

Mindezt írom úgy, hogy sokáig forogtam a kéréseim körül, de az életem szegény maradt. Sőt egyre szegényebb voltam és a szegénység és elégedetlenség emésztett naphosszat.

Egyszer hallottam valakitől: mikor nagyon kétségbe vagyunk esve akkor kell leginkább leülni és számba venni mink van. Mert van fedél a fejünk felett és van tiszta vizünk, amivel fürödhetünk mindennap. Nem kell túl messzire mennünk ahhoz, hogy ezzel ne találkozzunk.

De azt hiszem mindnyájunknak ennél jóval több van.

A panaszkodás minidig a sátántól van. Ő lázít, hogy mindenképen mondjuk ellent Istennek, hogy véletlenül se legyünk hálásak és véletlenül se legyen az életünk örömteli és boldog.