Gondolatok a világról A Pasaréti Református Gyülekezet Dávid ifjúsági bibliakörének honlapja. http://www.david.muskatli.hu Sat, 23 Nov 2024 02:32:43 +0100 Joomla! - Open Source Content Management hu-hu Színfalak mögött http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/66-színfalak-mögött http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/66-színfalak-mögött

Alig fél éve állok kapcsolatban a Hűvösvölgyi gyermekotthonnal, mégis sok mindent láttam és értettem meg azok közül a dolgok közül melyek külső szemlélőként sosem lennének lehetségesek. Most ezekről írnék néhány gondolatot.


Tapasztalatom némileg elszomorító, de egyben válasz arra, hogy az állami gondozott gyerekek nagy többsége miért nem lesz képes felnőttként a normális életre?


Valahol a történet ott kezdődik, hogy a gyermekek már nagyon fiatal korban (kb. általános iskolát megkezdve) zsebpénzt kapnak az otthontól. Ez az első osztályosok esetében heti kb. 1000 Ft jelent. (Én 18 éves koromig sosem kaptam zsebpénzt és nem gondoltam sem akkor, sem most, hogy ez járna.) Szóval ez az összeg folyamatosan emelkedik felnőtt korig. Az intézet ahova járunk kb. 40 gyermek tartózkodik, ami azt jelenti, ha mindenki csak 1000 Ft-t kapna hetente akkor 160 000 Ft kerül a gyermekek kezébe havonta.


A pénz azonban nem oldja meg azon gyermekek problémáját, akik nem tudják mit jelent szeretve lenni. Nekik óriási szükségük lenne személyes foglalkozásokra, mert nem kapnak olyan törődést, ami számunkra természetes. Törődés nélkül pedig elvesznek az élet rengetegében és nyilván nem tudják azt sem mire jó, vagy nem jó költeni a pénzüket, mert nincs, aki megmondaná nekik. Megítélésem szerint nagy szükség lenne olyan felnőttekre, akik csak azért vannak az otthonban, hogy a gyerekek mentális egészségével foglalkozzanak. Az intézetben ilyen munkakörben dolgozó emberek száma, ha jól tudom: egy fő. Ha az adott személy folyamatosan végig dolgozza a napi nyolc órát és csak a gyerekekkel foglalkozik, akkor egy gyerekre átlagosan 12 perc jut naponta. Nem vagyok pszichológus és nem tudom mennyi törődést igényel egy gyermek naponta, de bizonyosan többet, mint szűk 12 perc.


Mindezen nehézségek még kezelhetőek is lehetnének, hiszen a mi csoportunkban is naponta két felnőtt (nevelő) van jelen kb. 10 gyerekre és bár sok (sokszor hivatalos papír) munkájuk van, de a csoportunkban bizonyos vagyok, hogy mindent megtesznek a gyermekekért.  


A gond talán ott kezdődik és válik súlyossá, amikor pénteken délután a gyermekek haza indulnak szüleikhez és náluk töltik a hétvégét. Azokhoz a szülőkhöz, akik vagy lemondtak róluk vagy szörnyűséges otthoni körülményeik okán gyámhatóság vette el tőlük gyermeküket. Nevelsz valakit, akit hétvégén teljesen más valaki, más szokásokkal, módszerekkel nevel. Ha két teljesen normális helyről lenne szó, egy gyermek, akkor is megzavarodik. Egy helyen is sokszor nehéz megfelelni, két helyen szinte lehetetlen. Teljesen mást látnak a két helyen, más viselkedési normákat, így nehéz lehet eldönteni mi is helyes valójában. Vannak, akik úgy érzik lehetetlen ez a megfelelés. Ennek következtében sokkal könnyebben menekülnek bele alkoholba, drogba, prostitúcióba, bűnözésbe, fájdalmaikat enyhítve vagy a feltétel nélküli szeretetet keresve.   


A gyermekotthonokba ugyan szegénység okán is be lehet kerülni, de többségében nem éppen a szegénység, mint fő indok miatt kerülnek állami elhelyezés alá a gyerekek. Az indokok között pszichopata, alkoholista szülők és rendezetlen családi körülmények állnak. Vasárnap este, a hétvége körülményeiről nem sok minden árulkodhat egy laikus számára. A gyermekek többsége azonban, ugyanabban a ruhában teljesen koszosan érkezik vissza hétköznapi lakhelyéhez. A gyerekek nem voltak fürdetve, átöltöztetve a hétvége folyamán, sőt a nevelőknek nagy erőket kell mozgósítani azért, hogy egyáltalában megfürödjenek az otthon lakói, ugyanis a gyermekek egy része nem érti, miért kellene megfürdeni, hiszen ez otthon sem szokás.


A higiénia és nevelés hiánya mellett más hatások is érik a gyermekeket. Sok szülő mentálisan és pszichésen sérült, aminek következtében nyilvánvalóak a gyerekbántalmazások is. Mivel a gyermekek ebben nőnek fel ezért bármennyire fura számunkra, de nekik az erőszak szinte természetes. Döbbenetes volt mikor arról beszélgettünk velük, hogyan kezelik konfliktusaikat? A rövid válasz: „megverem”. Ott létünk során nem nehéz erőszakba botlani ugyanis a legtöbb gyermek számára konfliktusaik kezelésének módja az erőszak.


Mindez azért durva, mert ahol bántják a gyereket, oda hazaengedik őket, de egy nevelő meg sem pofozhatja a gyereket a gyermekvédelmi törvény miatt. Igen ezt nekünk is mondták erre nekünk is oda kell figyelni, mert pont azok a szülők, akiktől elveszik a gyermeküket, háborodnak fel leginkább azon, ha gyermekükhöz valaki hozzáér és az előbbi törvény miatt egy nevelőnek minimum az állása kerül egy ilyen ügy. Furcsa ügy, mert ingerküszöbük a családjukban uralkodó helyzet miatt magasabb annál, hogy megértsék a szép szót. A szeretet kemény dolog és jelen szabályozás arra jó, hogy otthon szabadon bántalmazzák a gyerekeket, de nevelő célzattal senki se üssön meg egy gyermeket, aki talán, ha idejében megkapta volna a pofont, akkor lehet, nem éppen az utcán drogozna az éjszaka közepén.    


Ezek nehézségek. Nem hibáztatom a dolgozókat ők ugyanis ennek az egésznek szenvedő alanyai csupán. Sokan sok mindent megtesznek a gyermekekért talán erejükön felül is. De nehéz ott helyt állni, ahol különböző előírások szorítják korlátok közé az amúgy is nehéz helyzetet. Nem tagadom azt sem, hogy Jézus nélkül bölcsen nevelni igen nehéz.


Azért döntöttem úgy, hogy mindezt leírom, mert az alapvető emberi jogok biztosától hallani, hogy a gyermekotthonok lakói nem esznek kellő gyümölcsöt, húst. Napokban pedig arról, hogy a Fóti gyermekotthonban túl sok a vasrács az ablakokon, de azzal már senki nem foglalkozik, hogy sokszor olyan családokhoz engedik haza a gyerekeket, ahol csak elhanyagolják, sőt bántják őket vagy, hogy 14 éves kor felett éppen a nyitott kapuk miatt sokan jutnak drogokhoz és sokan árulják testüket. Ezekről senki nem beszél! Miért? 

]]>
krakker.adam@t-online.hu (Krakker Ádám) Gondolatok a világról Tue, 24 Jul 2012 11:18:11 +0200
Boldogságról http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/64-boldogságról http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/64-boldogságról

Mikor Costa Rica, Dominikai köztársaság, Jamaica, Guatemala vagy Vietnám neveit haljuk, bizonyosan Földünk nem öt legboldogabb országra gondolunk, pedig rosszul tesszük!

A Föld boldogság indexe alapján 2012-ben ezen öt ország lakói a legboldogabbak. Ezt látva felmerült bennem a kérdés, hogy miért akarjuk USA-t követni? Egy olyan országot, melynek lakóinál kevés boldogtalanabb nemzetet találunk, hiszen a 144-es lista 114 helyezőjéről beszélünk. Sokan szeretnének USA-ba költözni, sokan áradoznak az országról anélkül, hogy ismernék azt.

Boldogságra vágyunk, de valahogy a jólléttel azonosítjuk azt, miközben a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. A világban elterjedt az a vélekedés, hogy akkor leszünk boldogok, ha majd mindenünk meglesz. Ezeknek az embernek az élete pedig nem szól másról, mint az anyagi javak hajszolásáról…

Fájó, hogy ezen boldog társadalmakra a „nyugatias országok” szeretnék ráerőltetni akaratukat, és egyben lehúzni őket, hogy állampolgáraik ugyanolyan boldogtalanok legyenek. Nyugatias? Igen mivel a Nyugatias ország közül összesen két országot találunk az első ötvenben. Fájó, hogy sok ország kormányzója nem veszi észre a csapdát, hogy képes lefeküdni a „nagyhatalmaknak” ahelyett, hogy megőriznék saját hagyományaikat és figyelmembe vennék azt, hogy nem követendő példa a minden utcasarkon McDonald’s ahogyan az sem, hogy mindenhova kocsival járjanak állampolgáraik.

Valóbon tényleg az kell a világ szegény felének is, hogy a bűnözési és öngyilkossági statisztikákat vezessék? Igen a bűzöséi lista első öt helyezettje az Egyesült Államok, Egyesült királyság, Németország, Franciaország és Oroszország. Ha megkérdeznénk az embereket bizonyos, hogy sokan az első négy ország valamelyikét neveznék meg, ahol szívesebben élnének.

Mindezt azért írtam le, mert nekünk furcsa elképzeléseink vannak a világról, ahol iszonyodunk a keleti nyomortól és képletesen, de úgy gondoljuk nyugton még a kerítés is kolbászból készült. A kép ennél árnyaltabb és lehet, hogy Ázsiában és Afrikában nem dúskálnak az emberek a pénzben, de van erkölcsi tartásuk és olyan értékeket tudnak képviselni, amelyek irigylésre méltóak…

]]>
krakker.adam@t-online.hu (Krakker Ádám) Gondolatok a világról Sun, 03 Jun 2012 22:01:52 +0200
Kontraszt http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/62-kontraszt http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/62-kontraszt

Tegnap meglátogattam a kontraszt nevű kiállítást, amely igen nagy hatással volt rám…

Szóval nem magától érthető az, hogy a szüleid nem alkoholisták vagy drogosok, hogy nem vernek mindennap. Most ez így durván hangzik, mert nekünk a legnagyobb problémánk sarkítva, hogy mit kérjünk karácsonyra. Igen tudom neked nem az, de szeretném érzékeltetni veled is azt, hogy szerencsés vagy, aki ezt blogot olvasod! A Földön és itt hazánkban is nagyon sok hely van, ahol nem ennyire jó a helyzet, mint a te családodban és jó lenne néha ezért hálásnak is lenni!

Szembe kell néznünk Ágival azzal, hogy az előbb említett alkoholizmus, családon belüli erőszak stb. miatt van sok gyerek a gyermekotthonban és ezt a kérdést kezelnünk kell tudni már csak annál is inkább, mert a gyerekek minap megkérdezték tőlünk, hogy ha Isten jónak teremtette a világot, akkor mégis miért van rossz, gonosz? (Néha hihetetlen, hogy a gyerekek milyen őszintén tudnak kérdezni.) Bennük idővel megfogalmazódik, hogy miért nem lehetnek a szüleikkel vagy a szüleik miért olyanok amilyenek és nekünk ezekre a kérdésekre elfogadható választ kell adnunk.  

Annyira fura, hogy mennyire nem gondolunk bele mások gondjaiba és ma már lényegében minden rosszra teljesen immunissá váltunk. Ennek talán egyik oka a média „szenzáció hajhász” rossz hír közlései, amiket mindenki megszokott már, és amivel már senki nem törődik, mondván nem lehet mind emberen segíteni.

Szóval ez egy harc: komolyan venni mások segélykiáltásait környezetünkben és nem behunyni a szemünket, amikor olyat látunk, hanem oda menni és segíteni másokon! –Mert hiszem, hogy csak mi tudunk igazi segítséget nyújtani Isten igéje által!

]]>
krakker.adam@t-online.hu (Krakker Ádám) Gondolatok a világról Thu, 31 May 2012 23:00:24 +0200
Miért lopod meg az államot? http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/55-miért-lopod-meg-az-államot? http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/55-miért-lopod-meg-az-államot?

Minap elgondolkoztam azon, hogy merre tartunk mi magyarok? Ez úgy volt, hogy egy gyakorlati órán kisebb vita alakult ki arról, hogy jogos-e a jelenlegi kormány részről az, hogy akik az állam pénzén tanultak, öt évig nem hagyhatják el az országot? Ezt nem kívánom kommentálni csupán a vitát, amit ez kiváltott.

Szóval kicsit elszomorítónak tartom azt, hogy milyen sokan gondolják azt, hogy mekkora egy sz.. ez az ország, de amikor arról van szó, hogy tenni kellene valamit, akkor senki nem tesz semmit. Lehet azt mondani, hogy nem biztosít az állam, munkát, jó fizetést, egyáltalán jólétet sem, de felmerült bennem a kérdés mi biztosítjuk-e az álamnak azt, ami az államé. Jézus azt mondta: „Adjuk meg a császárnak, ami a császáré az Istennek, ami az Istené.” Mindez úgy kapcsolódik ide, hogy vajon jogosan várok-e munkahelyet, magas fizetést, ha éppen mellette adót csalok vagy másokat segítek abban, hogy így járjanak el? Ez úgy vonatkozik rám, hogy csalás az, amikor blokk nélkül veszek a boltban valamit, amikor éppen egy megálló miatt nem lyukasztok, vagy éppen a Volánon nem kapok jegyet. Ilyen és hasonló esetek mindnyájunkkal történtek és ez a Biblia szerint bűn! De bűn az, amikor letöltök egy filmet vagy zenét a netről. Bűn azért, mert ezzel meglopom a szerzőt, államot egyaránt!

Úgy gondolom Isten ide teremtett és neki ezzel célja van! Nem volna helyesebb ezt az országot építeni a kritizálás helyett? Nem volna helyesebb, ha nem vásárolnánk blokk nélkül és nem töltenénk lenni tök illegálisan dolgokat a netről? Legalább mi Keresztények lássuk be, hogy azzal, amit teszünk, az államot lopjuk meg, hogy mindaz, amire azt mondjuk, hogy nem jó, esélyt sem adunk arra, hogy jobb legyen, mert ki se fizetjük, vagy nem annyit fizetünk érte, amennyibe kerül. Sok mindenről úgy gondolkozunk, hogy az alanyi jogon jár nekünk…

Én szeretnék az ilyen kicsinyes dolgokban is biblikus lenni. Szeretném az Istent így módon is követni még, ha természetes lenne a másik út! Persze, hogy nehéz és nagyobb a ki sértés, mint valaha, de mi tartozunk azzal, hogy ebben is engedelmeskedünk Urunknak!

]]>
krakker.adam@t-online.hu (Krakker Ádám) Gondolatok a világról Thu, 19 Apr 2012 17:42:12 +0200
Másik ember http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/50-másik-ember http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/50-másik-ember

Tegnap egy gyönyörű filmet láttam. Egy síket lány és egy pincér fiú szerelméről. Belegondoltam mi lenne, ha mi is feleannyira küzdenénk azokért, akiket szeretünk, azokért, akik fontosak nekünk. Általában csak megvonjuk a vállunkat a másik emberen... 

 Ha vitánk van mindig a másik a rossz, mindig ő a hibás, mi pedig soha. A kapcsolataink felületesek arra hivatkozva, hogy nincs időnk. De most a másik emberről van szó. Mi lehet fontosabb, mint a máik? Tanulás, saját magunk? De ne már! Annyi szereteted tud adni a másik, ha egy picit oda figyelnénk rá. Minél több időt töltesz valakivel, annál értékesebbé válik ő számodra!

Szóval olyan jó lenne több időt tölteni másokkal és kevesebbet magunkkal!  

]]>
krakker.adam@t-online.hu (Krakker Ádám) Gondolatok a világról Sat, 31 Mar 2012 11:01:18 +0200
Figyelj a másikra! http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/36-figyelj-a-másikra http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/36-figyelj-a-másikra
Minap belegondoltam abba, hogy  az elmúlt egy évben tényleg nem néztem meg olyan filmet, amiben erőszak van és így tudatosan tudtam olyan filmeket keresni, melynek volt mondani valójuk. De mégis olyan megrázó, hogy simán megnézünk olyan filmeket amiben emberek lelövik egymást és hasonlók történnek és ezután meg csodálkozunk azon, hogy mennyire érzéketlen a világ.
 
Ma beszélgettem valakivel, aki elcsodálkozott azon, hogy mennyire ismerem őt, ahhoz képest, hogy igazán sosem beszélgettünk. De hát miért!? Szóval nekem természetes, hogy odafigyelek a környezetemben élőkre és feltűnik az, ha valaki éppen boldog vagy szomorú. Persze én sem megyek oda sokszor másokhoz (és ez baj), de azért vagyunk emberek, mert vannak érzéseink. Szóval sokan nem gondolnak bele abba, hogy mondhatnak bármit, de ha egy kicsit is odafigyelsz a rá, akár csak azzal, hogy mersz a  szemébe nézni, minden emberi szónál többet tudsz meg róla!
Olyan rossz, hogy nincs idő beszélgetni a másikkal! Olyan rossz, hogy nem merünk a szavak mögé látni és végképp nem merünk a másik szemébe nézni, ha beszélgetünk vele. Miért mindegy az, hogy mit érez a másik?! Akkor miért csodálkozunk azon, hogy annyi veszekedés van!? Hogy annyiszor bántanak meg minket!
]]>
krakker.adam@t-online.hu (Krakker Ádám) Gondolatok a világról Wed, 14 Mar 2012 22:08:13 +0100
A megváltozott világ! http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/34-a-megváltozott-világ http://www.david.muskatli.hu/index.php/blogok/item/34-a-megváltozott-világ

 Bele gondoltatok már abba, hogy mennyire más lett a világ attól, amit Isten eredetileg teremtett. És persze mindenki csodálkozik azon, hogy miért minden ilyen rossz. Sokszor emberek olyan kis dolgoktól lesznek bosszúsak, hol ott Jézus megmondta, hogy valójában csak egy igazán fontos dolog létezik. 

Nekünk pedig az egy igazán fontos dolgon tehát, hogy Jézust kövessük és ő szerinte éljünk minden más fontosabbá vált. Szóval akkor miért csodálkozunk azon, hogy olyan a világ amilyen, vagy nem megy semmi és az egész életünk egy kudarc? Beszélgetéseim során oly sok reményvesztett emberrel találkoztam már. Pedig Jézus mindig hív: „jöjjetek mindnyájan én utánam, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek!” Máté 11;28  

]]>
krakker.adam@t-online.hu (Krakker Ádám) Gondolatok a világról Mon, 12 Mar 2012 20:05:52 +0100